Kazinczy János Antal tizenegy évesen a szülővárosában Temesváron, egy magániskolában kezdte rajztanulmányait, egyidejűleg kitanulta a vésnökszakmát is. Tizennyolc évesen beiratkozott a Budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol Rudnay Gyula növendéke lett. Tanulmányait 1935-ben abba kellett hagynia, mert Romániában katonai- és munkaszolgálatra hívták be. 1938-ban Nagyszebenben dolgozott vésnökként és ott feleségül vette Schütt Franziska színésznőt. Szabadidejében az erdélyi tájakat és embereket festette, rajzolta. Ezek a képek Bukarestben egy bombatámadás során megsemmisültek. A háborút Kazinczy az antifasiszta ellenállásban vészelte át.

 

1945-ben új periódus kezdődött művészetében, ismét erdélyi motívumok jelentek meg képein. Festészetét ebben az időszakban határozott, szigorú vonalvezetés és visszafogott színek jellemezték. 1944 novembertől 1945 augusztusig a Temesvári „Szabad Szó” felelős szerkesztője volt. A „ Magyar Népi Szövetségben” kifejtett politikai tevékenységére a román hatalom mind élesebben reagált, ezért Kazinczy 1947 elején a biztos letartóztatás elől Magyarországra menekült. Feleségét, kétéves János fiát, valamint összes művét Temesváron kellett hagynia. 


1949 júniusban a Budapesti Iparművészeti Főiskola tanára, októberben meg a "Szabad Művészet" felelős szerkesztője lett, de már 1950-ben szovjet kritikák hatására („dekadens, formalista, párizsi iskola”) elbocsátották tanári állásából. Szerkesztői munkáját, a hatalom szigorú ellenőrzése alatt, folytatta 1953 januárig. Azután tájképek, portrék és csendéletek festéséből tudott megélni. Képei számos kiállításon szerepeltek. 1956 nyarán fia, Kazinczy János Árpád hozzá költözött. A forradalom alatt a műterme és a műveinek legnagyobb része megrongálódott, harmadszor kellett átélnie életműve egy periódusának megsemmisülését. Kazinczy az elsők közé tartozott, akiket a forradalom művészileg megihlett. A rendszerváltás után ezek a képek Magyarországon több kiállításon szerepeltek.


A politikai és személyes viszonyokat 1957-ben annyira kilátástalannak találta, hogy fiával együtt Ausztrián keresztül az NSZK-ba emigrált. 10 évvel később egy dél-franciaországi faluban, Rocbaron-ban telepedett le, ebben az időszakban sikeres kiállításai voltak Párizsban. A még Németországban kitanult tűzzománcfestés technikával festett képei egyre elvontabbak lettek. Művészetét Franciaországban mindinkább a mediterrán természet formái határozták meg.


Előrehaladott kora miatt 1995-ben Vacqueyras-ba, fia közelébe költözött. Kazinczy az ezt követő években is rendkívül termékeny volt: fia segítségével színes faszobrokat készített, illetve gondosan komponált táblaképeket és spontánabb víziókat festett papírra, többnyire tojástemperával.
Fizikai állapotának romlása miatt egy Vacqueyras-hoz közeli idősek otthonába költözött. Alkotókedve megmaradt, napi 6-8 órát festett, rajzolt. A látásmód frissessége, a formagazdagság és a színek összhangja e késői képeken is lenyűgöző. Nagy örömet jelentettek számára a 2002-ben és 2003-ban, csaknem 50 évvel emigrációja után rendezett magyarországi kiállításai.


2008. januárjában, három hónapos betegséget követően Kazinczy János Antal meghalt.

Minden jog fenntartva © 2012 - 2019.